BANJOK

A banjo egy különleges hangszer, amely külsejét és hangját tekintve meglehetősen jellegzetes. A banjo alapvetően négy- vagy öthúros hangszer, amelyet általában az amerikai country, bluegrass és blues zenében használnak. A banjo története egészen az 1700-as évekig nyúlik vissza, és a fekete rabszolgák hozták be az Egyesült Államokba Afrikából. A banjo egy egyszerű, de hatásos szerkezettel rendelkező hangszer. Az alapvető kivitelezés megegyezik a hegedűével, azonban az egyik legmeghatározóbb különbség az, hogy a banjót körfeszítéses membrán borítja, mely az ún. „fej”. A hangszer testét leggyakrabban faanyagból készítik, melyet egy bőr vagy műanyag feszítik rá és rögzítenek a teste felső részén. A leggyakoribb változatban a banjo testére hangszerpróbára előszeretettel használt hordórelikviákat, mint például a dobot vagy a dagadóhordót használták. Ez adja meg a banjo jellegzetes „bömbölő” hangját és a hangszervariációkat, amelyeket könnyű felismerni. A banjo zenekörökben, illetve egyéni előadók és vizuális előadók (pl. színészek) között is népszerűségnek örvend. Gyakran találkozhatunk olyan előadásokkal, amelyekben a banjo nagy hangsúlyt kap. A banjo által létrehozott zenék gyors és lendületes ritmusokat tartalmaznak, amelyek lendületbe hozzák a hallgatókat és elragadják őket az énekesek vagy együttesek fellépéseire. A banjo tehát egy olyan hangszer, amely a különleges megjelenése és a jellegzetes hangja miatt megkülönböztető. A banjo segítségével az előadók magával ragadják a közönséget, és egyedi hangzásként szereznek váratlanul élvezetet. Állandó jelenlétét a country, bluegrass és blues zenékben nem lehet figyelmen kívül hagyni.