HEGEDŰK

A hegedűk a vonós hangszerek családjába tartoznak, és az egyik legelterjedtebb és legismertebb hangszer a világon. A hegedű tulajdonképpen egy reszonáns testből, egyfajta húrból és egy íjból áll. A hegedű reszonáns teste famélyból készül, általában három rétegen keresztül ragasztják össze. A testet hosszanti bemélyülések, hanghíddal és álványokkal látják el, hogy felvegye és megszólaltassa a húr rezgéseit. Az íjat pedig fakivágással, vaddisznósöröv segítségével, kékvonóka állja az íjjal készített söröv fejet, a söröv szélesebb vége a hajat biztosító rész és a keszsuta közt mozog. A húrot pedig leggyakrabban a bélből másszal készítik, amelynek vége ólmokkal súlyozott, hogy jobban feszülhessen a hegedű hangszedőjéhez. A hegedű játékához nagyfokú testi és szellemi fejlesztés szükséges. A játékos ujjainak precízen és könnyedén kell mozogniuk a húrokon, miközben az ívvel ér a húrokhoz. A hangszert elég erőteljesen kell tartani a nyak közeli izzadtságszívóval, hogy az ne essen ki a játékos kezéből. Az ujjak először a megszokott pozícióra irányítják a húrra az íjat és közben kettőspontosságban tartanak meg a húrokon. A kezdeti nehézségek ellenére a hegedű a gyakorlással megszólal és gyönyörű zenei élményt nyújt a játékosnak és a hallgatónak egyaránt. A hegedűk széles körben használatosak a klasszikus zenében, a kamarazenében, az egyházi zeneben és még a népzenében is. Az évezredek óta velünk lévő hangszert világszerte szeretik és tiszteletben tartják a zenészek és a hallgatók egyaránt. A hegedű egy olyan hangszer, amely képes kifejezni a legmélyebb érzelmeket, és az egyik leghangulatosabb hangszert a zene világában.